A következőkben Andy Mitten interjúja olvasható, melyet Rafael Da Silvával, az Olympique Lyon játékosával készített, s amely az ESPN hasábjain jelent meg 2018. április 19-én.

„Amikor bejelentették Van Gaal érkezését, 4 vagy 5 játékos is felhívott azzal, hogy az új főnök nem szereti a brazil játékosokat. Meséltek nekem Rivaldóról, hogy milyen problémák voltak köztük a Barcelonánál, de nem tudtam hinni nekik.”

Miután Van Gaal átvetette a United irányítását 2014-ben, Rafael zsinórban 6 meccsen is kezdett a Premier League-ben, de egy sérülés után, mely 2 hónapig a partvonalon kívülre szorította, már nem volt visszaút a kezdőbe.

„Az első szezonjában behívott az irodájába, és azt mondta: ’Távozhatsz, ha úgy gondolod.’ Ez a meeting nagyjából egy percet fedett le, mert tényleg csak annyit mondott, ’elmehetsz’. Időbe telt, mire valóban távozhattam, s szinte kétségbe estem, szomorú voltam, mert imádtam mindent, ami a United volt. Van Gaal nem rossz edző, de nem tetszik a személyisége. Egy napon, mikor az ebédlőben vártam, jött a szokásos Van Gaal-féle beszéd, amelyet általában hozzánk intézett ilyen időben. Éppen egy fejsérülésen voltam túl, amit még a Yeovil ellen szereztem, és nagyon érzékeny voltam minden érintésre. Majd a beszéd közben, három vagy négy perc után, odajött hozzám, megfogta a fejem és azt kérdezte, miért nem tisztelem őt?”

„Felálltam és azt mondtam: mindig tiszteltelek téged. Soha nem mondtam rád semmi rosszat, soha nem voltam tiszteletlen veled szemben. Türelmes srác vagyok, de ez elképesztően feldühített. Semmi rosszat nem csináltam. Antonio Valencia később azt mondta nekem, ’nem fogsz többet játszani, az biztos’. A játékosok nem mertek visszaszólni Van Gaalnak. Antoniónak pedig majdnem igaza lett: alig fociztam utána. Imádtam a Manchester Unitedet, de annyira kétségek közé szorultam, hogy távozni akartam. Egyetlen ember miatt – úgy, hogy szerettem mindent, ami körülvett. Többé nem tudtam elviselni őt.”

Rafael és testvére, Fabio, Petrópolis városában töltötték gyermekkorukat, amely kb. 300.000 embernek adott otthont a brazil hegységek szívében, Rio de Janeirotól nem messze.

„Apám olyan volt, mint egy gentleman: szigorú, pontos és keményen dolgozott. Nem járt ugyan iskolába, s olvasni sem tudott, de megtanult, miután mindketten futballisták lettünk Fabióval. A szüleim éjt nappallá téve dolgoztak értünk, tényleg a hét minden napján. Nem kerestek sok pénzt, és csak egy kis lakásban éltünk egy gazdag család villája mellett. Ők fürödni és relaxálni jártak minden héten. Apa volt a karbantartó. Minden nap láttam a brazil élet két végpontját: mi voltunk a család, aki egy másik család birtokában lévő házban tengette az életét. Soha nem gondoltam arra, hogy egyszer tudok majd venni saját házat, főleg nem olyan nagyot, amilyen nekik volt. Életem legnagyobb eredménye az volt, hogy tudtam venni később egy saját lakást.”

„Jól tanultam az iskolában, de Fabio még jobban. Néha másoltam az ő tesztjeiről, de emellett sokat is fociztunk. Papucsokat használtunk arra, hogy kijelöljük a kapukat, de néha még egy rendes labdánk sem volt. Most már megbizonyosodhatunk arról, hogy a mai srácoknak van lehetőségük rendes focira. Mikor meglátnak minket, látniuk kell, hogy képesek lehetnek ők is európai labdarúgóvá válni. Mi megmutattuk nekik.”

Rafael és Fabio idősebb testvére szintén futballista.

„Luis Enrique a Botafogoból igazolt Olaszországba, és a Bresciánál volt legalább 10 hónapig. Aztán abba is hagyta, hiányzott neki az otthona, és megelégelte a pénzéhes ügynökök tevékenységét. Olyan illegális szerződésekbe kényszerítették, amelyek aláírása után 40% az ügynököt illette a fizetéséből. Az ő rossz sorsa segített nekünk abban, hogy miként használjuk az ügyvédek segítségét szerződés-kötések alkalmával.”

Az ikrek nem védőként kezdték.

„Fabio csatár volt, én középpályás. Amikor 12 lettem, a Fluminense akkori edzője berakott jobb oldali védőnek, a testvéremet pedig balbekknek. Nagyon meleg napok voltak, mi pedig Petrópolisban hűvösebb időkhöz voltunk szokva. A fű nagyobbra volt hagyva a pálya azon részén, és futni is nehezen lehetett miatta. Az edző azt mondta: 10 percig se fogom bírni. Nos, eltelt 15 év, de még mindig itt vagyok!”

Annak ellenére, hogy ez a pozíció nem volt túlzottan népszerű, nem volt nehéz megtalálni benne a szépséget a nagyszerű brazil szélsőhátvédek miatt.

„Roberto Carlos, Cafú és Belletti – a brazil nemzeti csapat bővelkedett csodálatos szélsővédőkben. Dani Alves, Maicon, Alex Sandro, Marcelo, őket is említhetném. Legalább 10 percig tudnánk sorolni csak azokat a brazil kiválóságokat, akik a védelem szélén játszottak vagy játszanak. Ők a modern futball igazi alkalmazkodói: ugyanolyan fantasztikusan támadnak, mint ahogy védekeznek.”

Rafael a Botafogónak szurkolt gyerekként.

„Még mindig drukkolok nekik. Mikor fiatalabb voltam, kimentünk a barátaimmal a meccseikre. Néha hamarabb felültünk a buszra, hogy korábban bejuthassunk a stadionba. Nem szerettem, mikor a Flamengo ellen játszottak, mert a szurkolók teljesen megőrültek ezeken a meccseken. Apám, aki szintén Botafogo-drukker volt, soha nem ment a stadionba. Imádta nézni a focit, de a stadiont veszélyes helynek tartotta. S az is volt. Most pedig még rosszabb: az aréna környéke egyenesen veszélyes hely. Mi a barátaimmal mindig ott voltunk: dalokat énekeltünk, én még sírtam is, ha veszített a csapat. Még mindig éneklem a dalaikat, s szeretnék is ott játszani majd egyszer, ezt pedig nekik is tudniuk kell.”

Mikor az ikrek 15 évesek lettek, a United épp a Fluminense ellen játszott egy ifjúsági tornán Hong Kongban.

„Egy fickó odajött hozzám, majd azt kérdezte, lenne-e kedvem meglátogatni az Old Traffordot. Azt hittem, csak viccel. Nem volt formális ajánlat, de elmentem John Calverttel Manchesterbe (aki a Unitednek dolgozott), és ez valami elképesztő volt. Az első csapattal edzettem. A Fluminense sem szégyenkezhetett, ha edzéshez szükséges körülményekről volt szó, de a Unitednél minden tökéletes volt. Mikor visszatértem Brazíliába, az átigazolásról kezdtek tárgyalni. Tudtam és biztos is voltam benne, hogy a United első csapatában szeretnék játszani.”

A Fluminense azonban nem volt ilyen lelkes, és leállította az ikrek játszatását.

„Ez egy hosszú és rossz történet. Megállítottak minket, mikor beleegyeztünk, hogy a Unitedhez megyünk. Azt mondták a Fluminensénél: velük kéne maradnunk, és hat hónap vagy egy év után az első csapat tagjai lehetünk majd. United elfogadta ezt, aztán a Fluminense is meggondolta magát, de minket ezután sem engedtek sehova. Amikor lehetett volna, nem focizhattunk, így nem is voltunk olyan élesek, amilyennek kellett volna. Nem voltunk túlontúl lenyűgözve a legelején…”

Rafael és Fabio 7 évet töltöttek a Fluminensénél.

„Még mindig vannak ott jó barátaink, de akkoriban örültünk annak, hogy jó pénzt kaptak értünk – ők is és a testvérünk is. Mi készen álltunk egy teljesen új kihívásra. Relatíve könnyebb volt a beilleszkedésünk Manchesterben, hiszen voltak portugálok az Old Traffordon. Cristiano például felhívott minket, hogy igazoljunk Manchesterbe. Tudta, hogy az Arsenal ugyanúgy akar minket, de mi szavunkat adtuk a Unitednek, ez pedig a szüleinknek is nagyon fontos szempont volt. Nani szintén segített, ahogy a brazil Anderson is. Ők hárman kifejezetten sokat tettek azért, hogy beilleszkedhessünk, hiszen egy szót sem beszéltünk kezdetben angolul.”

Nem biztos, hogy akkoriban Anderson volt a legmegfelelőbb angol tanár az ikrek számára.

„Ez nem akadályozta meg abban, hogy folyamatosan angol tanárnak kínálkozzon. Komolyan, hallott valakit angolul beszélni, majd egyből fordította, amit gondolt az illető mondandójaként. Haláli volt. Amikor ideges volt a meccsek alatt, megpróbálta kiadni magából, de nem tudott angolul. Ez nagyon felmérgesítette.”

„2008-ban érkeztem, még januárban, a csapat pedig megnyerte a Bajnokok Ligáját májusban. Biztos voltam benne, hogy a világ legjobb csapatában játszom. Láttam, hogy nyerni fogunk. Az előző évben kiestünk a Milan ellen, ezért mindenki nagyon dühös és frusztrált volt. Épp ezért voltak annyira elszántak a győzelemre.”

A debütálás ugyanakkor nyárra tolódott. Egy Peterborough elleni meccsre.

„Fergie egy csomó jó dolgot mondott rólam. Soha nem felejtem el azt a napot. Azt éreztem, képes leszek a Unitedben játszani ezen meccs után. Darren Fletcher odajött hozzám a 90 perc végeztével, majd azt mondta: ’nem rossz első meccs, mi?’. Imádtam Fletchert, annyira segítőkész volt velem, mindig próbált előrébb vinni. Például, mikor kemény angol tanulásban voltam, egy meccsen nem voltam jó, ezért Fergie szólt, hogy le fogok jönni a pályáról. Én pedig mosolyogtam és felmutattam a hüvelykujjamat – mert a brazilok ezt teszik, ez jelenti a tiszteletet mondjuk egy döntés következtében. Fletcher azt mondta: ’ezt inkább ne csináld’.”

Rafael 16 meccset kapott első idényében, a United pedig behúzta 18. bajnoki elsőségét. A brazil hátvéd felkerült az Év Legjobb Fiatal Játékosa díj várományosai közé, de abban az idényben Ashley Young nyerte el a díjat – még az Aston Villa szélsőjeként.

„Türelmes voltam. Annak kell lenned, mikor fiatal vagy, mert nem fogsz minden percben játszani. Dolgoznod kell, hogy játszhass. Ennyi a lényeg. Nekem meg még Gary Neville is ott volt a posztomon. Amikor megérkeztem, egyből viccelődött: ’vissza akarsz engem vonultatni, mi?’. Egyébként tényleg képes voltam arra, hogy átvegyem tőle a pozíciót, s ezt Fergie is tudta. Agresszív voltam, gyors és nyerni akartam. Éreztem, hogy Manchester United játékos vagyok, de kellett a lehetőség. Kaptam is belőle, mert Gary-nek voltak sérülései.”

Miközben Fabio kevesebb lehetőséget kapott (főként Patrice Evra kirobbanthatatlan pozíciója miatt), Rafael megtanulta, hogy a legegyszerűbb dolgok a legjobbak.

„Meg akartam szerezni a labdát, hogy egyből adhassam Cristianónak, Scholesynak vagy Giggsynek. Fergie mindig azt kérte, juttassam előre a labdát. Soha nem mondta, hogy fókuszáljunk most a védekezésre. Soha. Amikor a City ellen játszottunk idegenben, ő odajött hozzám a meccs előtti edzésen, és elmondta, kezdeni fogok holnap. Felvázolta, hogy Robinho ellen játszok majd, ezért tudom, mit kell csinálnom. Tudta, hogy rá fogok szállni. Másnap jól játszottam, mi pedig nyertünk. A City és a Liverpool voltak azok a csapatok, akik ellen a legjobban szerettem győzni. Tudtam, hogy a szurkolók a Liverpool elleni győzelmeket értékelik a legjobban.”

Sir Alex Ferguson volt a legnagyobb hatással Rafael karrierjére.

„Mindent megtett azért, hogy segítsen engem. Még akkor is, amikor a dolgok nem mentek jól. A 2010-11-es idényben sokat voltam sérült, nem is voltam igazán jó. De ő sosem hagyott cserben, nem hibáztatott. A szerződésemet meghosszabbítottuk pont akkor, mikor nem is játszottam a legjobban. De látta, hogy minden nap keményen dolgozom, én pedig mindent vissza akartam neki ezért fizetni. A 2012-es szezon kezdetén odajött hozzám, és azt mondta: ’Nincs több hiba, már felnőtt vagy’.”

„Aztán kiállítottak a Bayern ellen áprilisban. Borzasztó volt, faultoltam van Bommelt, holott nem is volt veszélyes a támadásuk. Ostobaság volt. Aztán elkaptam Ribéryt is. Lesétáltam a pályáról, be az öltözőbe és sírtam. Fergie dühös volt, de semmit nem mondott aztán. Nem neheztelt rám. Nagyot csalódtam magamban aznap, ezt pedig ő is látta rajtam. Azt mondta, levettem Ribéryt a pályáról, mert fantasztikus voltam. Ez szomorította el a legjobban. De volt két hibám.”

9 nappal később, Rafael ismét hamarabb hagyta el a pályát, ugyanis megsérült a Blackpool ellen.

„Anyukám és a feleségem nézték a meccset a TV-ben, s nagyon aggódtak. Próbáltak hívni, de nem vettem fel. Nyugtalanok voltak, mert a telefonom az öltözőben volt, én meg a kórházban. Két percig teljesen eszméletlen voltam, 10 percig állt a játék. De legalább rendbejöttem. Sokszor a földre kerültem, míg a Unitednél voltam. Egyszer belementem egy párharcba Olivier Giroud ellen. Semmire nem emlékszek belőle. A meccs vége felé teljesen abban a hitben voltam, hogy győztünk. Aztán kiderült, hogy nem is.”

Annak ellenére, hogy az ikrek védőként tették le névjegyüket az európai futballban, mégis az egyik legemlékezetesebb teljesítményük szélső pozícióban történt, egy 2011-es FA-kupa meccsen, az Arsenal ellen.

„Imádtam, és győztünk! Fabio gólt is lőtt. Kinek kellett Ronaldo vagy Giggsy, mikor ott voltunk mi?”

Azonban a United kupamenetelése véget ért a következő körben, a Manchester City ugyanis 1-0-ra legyőzte a városi riválist.

„Lassan kezdték a dolgot, s mindig megvolt a sansz, hogy nem fog működni. Sok csapatnak van pénze, de mégsem áll össze a játék ettől. De most mégis azt kell mondani: nagyon-nagyon jó csapatuk van… de mindenkit megvettek! Persze a United is veszi a játékosokat, ugyanakkor megadják az esélyt az ifiknek. A City ilyet nem csinál. Ez rossz. Muszáj lehetőséget adnod azoknak a fiataloknak, akik a te városodban élnek. Képzeld el, ha van egy gyereked, és nem taníttatod. Bíznod kell bennük, megadni a lehetőséget, de a City másképp gondolkodik erről. Nézd meg a Unitedet most: Lingard, Pogba, Rashford és a többiek megkapják a lehetőséget.”

2011-ben, mikor a United középpályáját sérülések sújtották, Rafaelt rakta a csapatba Ferguson, Pogba helyett.

„A meccs után odajött hozzám Paul, és megkérdezte, miért én játszok a középpályán helyette. Nem volt boldog. Vicceltem vele és azt mondtam: csak nézz rám, micsoda minőséget jelentek!”

Mialatt Rafael 3 bajnoki aranyérmet szerzett a Unitednél, a BL-győzelem nem jött össze.

„Rómában a padon ültem. Az emberek azt mondták: ’a Barca briliáns’. Én nem így gondolkodtam. Meg akartam nyerni a kupát az első szezonomban. A második fináléban nem álltam játékra készen, akkor tértem vissza sérülésből. De Fabio játszhatott legalább, s nagyon ideges voltam miatta. Nem aludt a meccs előtt, aztán nem is lett jó este ez a klub számára.”

A rossz emlékek felsejlenek, méghozzá egy bajnoki címről döntő délután formájában. Míg a United 1-0-ra nyert Sunderlandben, addig a City egy hajrában való fordítással elvitte az aranyat.

„Borzalmas volt. A Sunderland szurkolói kinevettek bennünket. A meccs után Fergie azt mondta nekünk: ’ne felejtsétek el ezt a napot’. Ezután minden egyes meccsen, amin a következő idényben játszottam, ott lebegtek a gondolataimban Fergie szavai.”

A 2012-13-as szezonban Rafael 40 meccsen kapott lehetőséget, ami a legmagasabb szám volt manchesteri karrierje alatt.

„Az volt a legjobb szezonom. Attól eltekintve, amit a bíró csinált a Real Madrid ellen. Nani nem érdemelt kiállítást, az az ember megölte a futballt. Legalább a bajnokságot megnyertük utána. Sok gólt is szereztem. Ugye megvan a QPR ellen szerzett bombám? A tesóm akkor a Queens Parknál volt, a családom is kilátogatott a meccsre, sok barátom mellett. Tudtam, mennyien lesznek ott, aztán gólt is lőttem. A meccs után Julio Cesar (a QPR akkori hálóőre) odajött hozzám, és azt mondta, hogy azért nem védte ki a lövésemet, mert egy védő beállt elé. Ha nem lett volna ott, akkor nincs gól. Mire én úgy feleltem: ’fejezd be a hazugságokat, kérlek!’. Az egy rakéta volt, még Julio Cesar sem védhette ki.”

A Liverpool ellen ismét gólt szerzett a brazil jobbhátvéd.

„Pont a United-szurkolók orra előtt találtam be. Ez volt a legjobb érzés, amit valaha éreztem, miután sikerült gólt lőnöm. Egy embert kiállítottak tőlük, de így is gólt szereztek. Mi nem voltunk jók, és szükség volt a gólomra. Üvöltöttem a liverpooli szurkolók előtt. Aztán megnyertük a meccset. Darren Fletcher futott utánam az öltözőbe, és engem éltetett: ’Raf!  Raf! Raf!’. Nem kell mondanom, mennyire fontos volt az a meccs. Fantasztikus volt látni a reakcióját.”

A biztos bajnoki győzelem után két héttel Ferguson bejelentette visszavonulását.

„Ledöbbentem. Még csak most volt a legjobb idényem, legalább öt- vagy még több idényt ezen a szinten akartam lejátszani, a legjobb menedzser kezei alatt. Mindig azt mondta, folytatja, majd a semmiből egyszer csak visszavonult. Nagy meglepetés volt, nehezen éltem meg. Valószínűleg még nehezebb volt az olyan srácoknak, mint van Persie, akik Fergie miatt igazoltak ide. De ha menned kell, távozz bajnokként.”

David Moyes vette át a stafétabotot.

„Minden megváltozott, miután Fergie elment. A mentalitásunk elvesztése volt a legszörnyűbb. Moyes mentalitása másmilyen volt, és ez nekem is nehéz időszakot jelentett. Hogy őszinte legyek, a legtöbbször nem volt boldog, mikor járattuk a labdát a saját térfelünkön. Azt akarta, hogy passzoljuk a labdát üres területekre, mindegy milyen áron. Ha hosszú labdával, akkor is. Amikor látod, hogy a menedzsered attól pánikol, hogy nem úgy fociztok, ahogy azt ő akarja, az biztos nem segít a csapaton. Jobban kellett volna bíznia a játékosaiban. Az, hogy menesztették, nem feltétlenül a rossz eredmények miatt volt. A United szurkolói hozzá voltak szokva a támadó focihoz. David irányításával néhány játékosban bennmaradt minden, főleg amiatt, ahogy játszottunk.

Ryan Giggs kormányozta aztán a United süllyedő hajóját.

„Fantasztikus volt. Biztos voltam benne, hogy ő lesz a menedzser Van Gaal után. Remek edzője lesz Walesnek. A menedzsernek szüksége van jó mentalitásra, ismernie kell a futballt, de értenie kell a játékosok nyelvén is. Giggs jó volt hozzánk, sokat tanult Ferguson mellett.”

Három nappal a Lyonhoz igazolása után, Rafael üzenetet kapott Van Gaaltól.

„Azt írta nekem SMS-ben: ’tudod, ilyen a foci’. Nem hittem el, amit írt. Még csak nem is beszélt velem, erre írt egy üzenetet, hogy minden jót kívánjon. Visszaírtam egy ’köszönöm’-öt, udvarias akartam lenni. De nagyon mérges voltam.”

„Lyonban jó helyre kerültem. Sok fiatal van a keretben, akik tehetségesek. Viszont néha, ha címeket akarsz nyerni, szükséged van olyan arcokra, amilyen Neville, Giggs, Rio vagy Vidic voltak. Szeretem az edzőt, fantasztikus a város, itt a feleségem – akit 11 éves korom óta ismerek. A bátyám Middlesbrough-ban él, minden nap beszélünk.”

„A United meccseit sokat nézem. Nem vagyok meggyőzve a futballjuk láttán. A United-játékosoknak szabadságra van szükségük. Sok sráccal a mai napig kapcsolatban vagyok, és imádnék velük dolgozni, akár megfigyelőként is. Szeretem Manchestert, szeretem a Manchester Unitedet. A feleségem kevésbé szerette a várost az időjárás miatt, de én mindent imádtam.”

Rafael most Rómába utazik, hogy találkozzon közeli barátjával, Lucas Leivával. Ő ugyanaz a Lucas Leiva, aki 2011-ben, az Anfielden – több csapattársával egyetemben – Rafaelt majdnem felfalta élve. De a kis brazil nem ijedt meg.

„Ez a mentalitás, ami nekünk van. Ez a United!”