Jürgen Klopp komoly bombát robbantott az idei átigazolási ablakban, olyan pozícióban erősített a Liverpool, ahol eddig is erősek voltak: Alex Oxlade-Chamberlain szerződtetése komoly üzenet az egész Premier League-nek, hiszen így a Vörösök megmutatták, a bajnoki címért folytatott küzdelemben szeretnének versenyben maradni, egyúttal viszont az is megmutatkozott, az Arsenal súlyos válságba került, s ez már egyáltalán nem magyarázható semmivel.

Hajlamos vagyok néha túlzásokba esni, elismerem. Na, nem azért, mert hatalmas rajongója lennék a szóban forgó játékosnak, de jegyezzük fel: Klopp az egész nyáron át tartó Coutinho-sagát most elfeledtette sok szurkolóval. Alex Oxlade-Chamberlain pedig jól mérte fel saját képességeit, s értette meg: az Arsenalban nem fog a támadó négyes pozícióban minden meccsen szerepet kapni, ott már bebetonozta helyét Alexis Sánchez és Mesut Özil, s Alexander Lacazette érkezése sem könnyítette meg Chamberlain dolgát. Mi több, úgy tűnik, Arséne Wenger nem fukarkodik a játéklehetőséggel, ha Danny Welbeckről van szó. Így AOC hosszasan ecsetelve Dani Alves játékát a Juventusban, Wengernek bizonyította: az ő játékára szükség van, még ha egy sorral hátrébb is. Persze a francia menedzser három védős szisztémája kapóra jött az angolnak is, de Hector Bellerín lefoglalta a támadások jobb oldalát, Kieran Gibbs és Nacho Monreal balján viszont hirtelen űr támadt, AOC pedig betört oda. Nem az keltett hatalmas, tátongó lyukat a bal oldalon, mert Monreal és Gibbs annyira kutyaütő védők lennének, pusztán a sérülések, de a wingbackeknél - sebességből adódó - alapvető elvárások hiányoztak az Arsenal meccsein arról az oldalról. Mert tény, Gibbs egy egészen jó védőnek látszott sok évvel ezelőtt, de megragadt egy szinten, ahonnét már nem volt feljebb lépés, míg Monreal inkább a négy védős rendszer szélén érzi otthon magát igazán (mondjuk úgy, full backként), így egyáltalán nem csoda, hogy Oxlede-Chamberlain kvalitásai remekül illeszkedtek a 3-5-2-es szisztémába - holott állítólag nem is szeret ott játszani.

De miért is jobb wingbacknek AOC, mint szélsőnek? Alapvetően azt látom, hogy Chamberlain játéka hosszú évek óta egy dologra alapszik: a sebességre, s a beadásokra. Nem az a tipikus vonalszélső, mint Ivan Perisic vagy Antonio Valencia, de nem is ún. ’inside forward’ (szélső támadó?), mivel ahhoz túlzottan kiszámítható, egysíkú döntéseket hoz, mikor a tizenhatos közelébe ér. Ennél számára visszavontabb szerepkör kell, ahol nem rajta múlik majd, lesz-e gólpassz a csatárnak, avagy sem. Nyilvánvalóan ebben nagy szerepe van egy ilyen taktikában a felfutó szélsőhátvédeknek is, de mégsem akkora, mint az Arsenalban valóban támadót játszó Sáncheznek vagy Özilnek, akik mostantól éppen Lacazettet hozhatják helyzetbe (esetleg Olivier Giroud-t). Chamberlain így bevette a bal oldalt, ahol hamar világossá vált: kitűnően érzi magát itt az angol, s saját elmondása szerint is rengeteget tanult a pozícióról – főként Dani Alvestől:

„Sok csapat használja ezt a formációt, ahol 5 védő kap szerepet, nézd meg a Tottenhamet vagy mondjuk a Chelsea-t. Megfigyeltem az összes szélsővédő játékát, a bal oldaliakat és a jobb oldaliakat is egyaránt. Amikor Dani Alves-t figyeltem, azt láttam, ő nem a védelem egyik oszlopa volt, de mindig ott sertepertélt, amikor védekezésre került a sor. Támadásban pedig legalább olyan jó, mint a védekezésben. Amikor az ilyen játékosokat figyeled, tőlük tudsz igazán sokat tanulni.” 

A sok-sok Juventus-meccs meghozta a hatását tavaly: AOC statisztikái egy csapásra megmutatták, van keresnivalója a poszton, a sebessége tökéletes is oda, bár kétségtelenül szüksége van a fejlődésre néhány dologban, ha hosszabb távon is berendezkedik a poszton:

• a párharcoknak nagyjából a felét nyeri meg (130/132), összehasonlításképp a PL egyik legjobbja, Danny Rose ennél komolyabb eredményekkel rendelkezik (148/97).
• a interceptions-adatok (labda elkapások száma?) AOC esetében szám szerint 11 volt, míg Rose ennek a dupláját, 22-t tud felmutatni, ami igencsak beszédes adat, tekintve, hogy mindketten szélsőhátvédek.
• a tisztázásoknál valahogy mindig elkeveredik Chamberlain a mezőnyben, összesen 11-szer vágta ki a labdát saját kapuja elől, s beadásainak pontosságán (22%) is van még mit javítania.

Mindezek ellenére ígéretes az angol, mert remekül képes szerelni, s mindezt teszi igen szabályosan (81%-os sikeresség, 1 db sárga lap), ami kimagasló a liga legjobb hátvédjeinek statisztikáiban (Rose 68%, Marcos Alonso 68%, Leighton Baines 70%). S ne feledjük: AOC tavaly „mutatkozott be” a poszton, s bár fizikális adottságai lehetővé tették, hogy gyorsan alkalmazkodjon, azért ezek a mutatók mégiscsak jobbak, mint ahogyan azt saját maga vagy Arséne Wenger várta is. Az pedig, hogy piszok gyors és több poszton is bevethető (széleken, támadó középső-és támadó középpályásként), csak plusz adalékok.

Mit nyer ezzel a Liverpool, s mit veszít az Arsenal?

Könnyebb az utóbbira választ adni, hiszen az Ágyúsoknak ez ismételten egy BL-helyezésbe került, s akkor még szót sem ejtettem arról, hogy Alexis Sánchez távozásával gyakorlatilag már szeptemberben romba dőlne minden, amit Wenger eltervezett az idényre. Az tisztán látszik, hogy semmi sincs rendben az Emirates környékén: a hamarosan lejáró szerződéssel rendelkező játékosokat (AOC, Sánchez, Özil) egész egyszerűen képtelenek arról meggyőzni, hogy van értelme a maradásnak, s kétségtelen, ezért az Arsenal nem is tesz láthatóan semmit. A hírek szerint Ox visszadobta Wenger heti 180 ezer fontos ajánlatát, Klopp pedig 120 ezerrel is képes volt meggyőzni az angolt, hiszen a német rendelkezik egy látható koncepcióval, amibe Chamberlain remekül fog illeszkedni. Az Arsenalnál viszont több éve lyukas posztokra idén sem jött erősítés, komoly igazolásként csak Alexander Lacazette könyvelhető el igazán, s emelett az olyan emberek is szednék a sátorfájukat, akik nem olyan régen érkeztek. Arséne Wenger mellett jelenleg elhalad a világ futballja, amiről a francia menedzser nem kíván tudomást venni. S bár az a romantikus elképzelés kétség kívül varázslatos, hogy a fizetésekben, átigazolási díjakban nem kötelező felvenni a versenyt az ún. „sugar daddy” klubokkal, helyette invesztáljanak inkább fiatalokba - utóbbi mégsem működik egy csapásra. Úgy vélem, az még a legkisebb rossz, ha pusztán Chamberlaint veszti el az Arsenal. A probéma inkább az lesz, ha a nyárig nem sikerül hosszabbítani az igazi húzóemberekkel.

Klopp arcvesztése úgy tűnik, helyre áll szeptember elejére: a Pool ezzel a transzferrel mentette a menthetőt, olyan pozícióba igazoltak, ahol ugyan relatíve jól állnak minőségben (elöl Salah, Coutinho, Mané, Firmino), de Ox univerzalitásával egy csapásra a szélsőhátvéd gondok is megoldódhatnának, hiszen jobban mutat a kezdő tizenegyben - még ha egy sorral hátrébb is - Alex Oxlade-Chamberlain neve, mint a szeleburdi és – mindenféle bántás nélkül – középszerű Alberto Morenóé. Így a Vörösök egészen pofás szélsőhátvéd duóval tudnak majd rohamozni, s mögöttük kényelmes lesz a második sor is: Nathaniel Clyne becsületes iparos módjára egész évben felszántja a jobb oldalt, míg a balon cserélődhet majd Moreno és Oxlade a hosszú szezonban. Jegyezzük fel, hogy AOC igazi helye a balon van, főként egy 5 védős rendszerben (s Klopptól ugyan már voltak utalások, hogy James Milner visszakerülhet a középpályára) de mégsem teljesen világos, hogy hová is fog kerülni a legmenőbb nevű angol válogatott játékos. Mivel az Afrika Kupa mostantól nyáron esedékes, így Manét sem kell hónapokra nélkülöznie a csapatnak, s aligha érdemes megbontani AOC miatt a kegyetlenül jól működő Salah - Firmino - Mané hármast - főleg, hogy még Coutinho is a helyére kerülhet a rendszerben. De ne menjünk el szó nélkül amellett sem, hogy Ox érkezésével most már bizonyos, hogy a Liverpoolnak van a Premier League leggyorsabb támadósora, s a sebesség alapvető fontosságú Mr. Jürgen gegenpress-jéhez. Ugyanakkor Klopp azt is megmutatta: lehet úgy kiváló játékost szerezni, hogy egy másik ne távozzon (Kolasinac – AOC).  

Akárhonnan akarom nézni, vizsgálni, elemezni, ez az igazolás nem a Liverpoolnak hatalmas fogás, inkább az Arsenalnak rettentő nagy veszteség. Nem amiatt, mert ne lenne pótolható Chamberlain (hisz korántsem olyan nagy játékos), pusztán azon okból gondolom, mert nem hinném, hogy Wenger fog még érdemben intézkedni az idei nyáron. A francia mester csukva tartja szemét és fülét, majd visszadobja Monrealt a bal oldalra, ahelyett, hogy az alapokról tenné rendbe az Arsenal gondjait. Mert abból van bőven, s a szélsőhátvéd poszt talán mindezekből a legkisebb probléma, de azért beszédes, hogy még a fizetési igényekből is leadnak a volt-arsenalosok, csak hogy menekülhessenek a süllyedő hajóról. A nem létező védelem, a lyukas belső középpálya, s az elkívánkozó klasszisok mind-mind bizonyítják: a rivális csapatok mindunatalan ki fogják használni ezt a transzferablakban, s persze lehetséges, hogy 15 évente összejön majd egy olyan generáció az Arsenalnál, akik végigrombolják az egész Premier League-et, addig viszont maradnak – utólagos engedelemmel - Kányádi szavai Wenger tevékenységére: „nem sirató, csak szomorú”.