Így kiáltott fel 2002. október 19-én Clive Tyldesley, az ITV ikonikus hangja, a britek egyik legnépszerűbb kommentátora. A most 63 éves szakember - aki többször is a FIFA-játéksorozat állandó szpíkere volt - a Liverpool Echo News-nak beszélt Wayne Rooney mára már legendásnak számító csavarásáról. Tyldesley  felfedte, igazából 'pszichológiai trükk' hatására kiáltotta ezt 15 évvel ezelőtt.

"A 'remember the name' sor egyébként egy szurkolótól származik, akit már évek óta ismertem akkortájt. Egy sportoló által szervezett gálaesten jött oda hozzám, mikor már a kelleténél több pohár csúszott le, s ezt suttogta a fülembe: 'jegyezd meg ezt a nevet: Wayne Rooney'. A mai napig felismerném azt az embert. Hatalmas termetű figura, hosszú szakállal, bajusszal és szemüveggel. Három egymást követő vacsorán is odajött hozzám, hogy még három különböző nevet suttogjon nekem. Egyszer megpróbált meggyőzni, hogy Wayne testvére sokkal jobb futballista nála. Szóval tőle származik ez az idézet, de nyilván tisztában voltam akkor is Wayne Rooney nevével."

Tyldesley szerint Rooney-nak - sikertelen válogatott évei ellenére - nincs oka arra, hogy bármit is megbánjon eddigi pályafutása kapcsán:

"A legtöbb legendás angol játékos sikeres volt a válogatottban, imádták Gascoignes-t és Bryan Robsont is, különlegesek voltak. Charlton, Moore, Hurst, Ball? Ők meg nyertek világbajnokságot. Lineker és Shearer döntőben nem szerepelhettek, Michael Owennek fantasztikus momentuma volt Argentína ellen, amit nem fogunk elfelejteni sohasem. Nézz Beckham szabadrúgására a görögök ellen: talán még filmet is készítettek róla.

De Rooney-nak voltak meghatározó pillanatai? Mondhatod a manchesteri derbin szerzett ollózását, a Fenerbache elleni mesterhármast, a Boleyn Groundon meglőtt félpályás találatát - de ha ránézel a válogatott karrierjére, azt fogod mondani, hogy talán 2004-ben volt a csúcson a Háromoroszlánosok között. Egész egyszerűen a sérülések tönkretették a válogatott szerepléseit. Ettől eltekintve a statisztikái lenyűgözőek.

Hazája legeredményesebb játékosa, Anglia legnagyobb klubjának gólrekordere, de a következő 5 év vízválasztó lesz, ami lehet nagy szó a futballban. Sok vita lesz arról, hogy Rooney mennyire is volt csodálatos a focinak, ebben pedig a statisztikái mindenképp mellette állnak. Szerintem semmi oka bármi miatt csalódottnak lenni. Olyan srác volt, aki Liverpool aljáról érkezett, majd reflektorfénybe került, csinált egy fantasztikus karriert, s remélem, erről nem is fog másképp gondolkodni eztán sem."

A legendás szakember úgy véli, Rooney-ban akkora tűz volt már 17 évesen is, amelyben nagy szerepe volt annak, hogy Wayne az utcán tanulta meg igazán a focit:

"A 80. percben cserélték be, Radzinski helyére. Az Arsenal akkoriban csupa olyan játékosokból állt, akik már majdnem egy éve nem vesztettek PL-meccset, Henry-val, Campbellel, Cole-lal, Vieirával a mezőnyben. De abban a pillanatban, mikor Gravesen előre passzolta a labdát, majd ahogy Wayne levette azt, befordult, s a hálóba bombázta - szerintem az volt az a pillanat, mikor az Ágyúsok védői is azt mondták: 'Váó!'. Ő az utca gyermeke. Ő az a srác, akivel mindig is lenni akartál a grundon, mert tudtad, ha melletted van, csak lelkesedést, igazi futball iránti rajongást fogsz átélni. Nem arroganciával tekintett a focira, hanem szenvedéllyel. Megvolt a képessége, az elkötelezettsége és tűz volt a szívében. Voltak ugyanilyen srácok, mint ő, hasonló képességek birtokában, ugyanilyen érzelmi töltettel, de rossz irányba mentek. A kultúra és a hátterük egész egyszerűen nem terelte őket a helyes útra. Ha bármikor Rooney professzionalizmusáról van szó, említsük meg, mennyire nagyszerű emberek vették körül már ilyen fiatalon is: Colin Harvey és Alex Ferguson. Wayne-nek a következő években is szüksége lesz útmutatásra, mert meg kell találnia a helyes utat élete hátralévő részére."

Clive Tyldesley szavai csontig hatolnak, olyan profizmussal méri fel Rooney karrierjét. S 15 év után, 2 nappal a harminckettedik születésnapja előtt, majdnem naprapontosan, Wazza ugyanúgy beragaszt egy bitang nagy gólt az Arsenal kapujába. Úgy, hogy még a jobb felsőre is emlékezett. Tényleg lennének ismétlődő pillanatok? Létezik, hogy ugyanazt megtesszük újra és újra? A hibák esetében hiszek ebben, de a nagy pillanatok nem ismétlik önmagukat. Mert 2002-ben Wayne Rooney berobbant, mi örvendtünk tehetségének, ő pedig örült annak a varázslatos 2-1-nek. A mai napon nincs oka örömre: a 2-5 nem 2-1, ez matematika. Rooney gólja pedig szerintem a sors akaratából egy ajtó bezárása. Wayne Rooney talán 'utolsó nagy pillanata'. De dicsérni akarok, nem pedig temetni.

Tyldesley szavai itt csöngnek fülemben, pedig csak felvételről élhettem át: “Gravesen forward. Rooney. Instant control. And he curls it... Oh a brilliant goal! Brilliant goal! Remember the name! Wayne Rooney.”

Ahogy ma eltekerte, azonnal emlékeztem.